1954-ben születtem Szolnokon.
Kemény fizikai munkával kezdtem az élet nehézségeinek legyűrését. Első fizetésemből fényképezőgépet vettem, a sorsom megpecsételődött. 1978-tól munkám is a fotózáshoz kapcsolódott a szolnoki kórház fotólaborjában.
A születéstől a halálig sok mindent láthattam, rengeteg sorsot, tragédiát, örömöt örökített meg a kamerám. Pihenést, felüdülést ma már az utazás jelent, ahol “céltalanul” kattoghat a fényképezőgép.
Bejártam jórészt az egész világot, USA, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Ausztrália, Japán, Kína, Thaiföld, India, Egyiptom, Marokkó, Tunézia, Izrael, Malaysia, Szingapúr, Vietnám és Európa valamennyi országát.
Képeim közel száz alkalommal szerepeltek Magyarország, Ausztrália, Japán, India, Spanyolország, Jugoszlávia, Svájc, Ausztria, Csehország és Lengyelország, Izrael, Finnország, Belgium, Portugália kiállítótermeiben.
Szenvedélyemmé vált szülővárosom, Szolnok fotódokumentumainak, régi képeslapjainak gyűjtése. Több könyvem jelent meg archív és saját képeim illusztrálásával.
Számos eredményes fotópályázat és kiállítás után
1986-ban Művészeti Díjat kaptam, majd
1987-ben felvettek a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjába.
1997. március 15.-én Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt Kitüntetésben részesültem.
2000-ben Szolnok Város Kulturális Díja Kaposvári Gyula emlékére kitüntetést kaptam.
2001-ben Rotary Mecénás díjat vehettem át.
“Látok, tehát láttatok”
Szerencsésnek mondhatom magam: a természettől megkaptam a látás képességét. Külön öröm, hogy egy technikai eljárás segít a meglátott valóság megörökítésében.
Képeimmel a környezet megnézhető elemeiből szeretném azt a pillanatot kiragadni, amikor a másodperc-töredék mesélni kezd évekről, történelemről, emberekről, s talán csak a szépről.
Alkotásaimat nem szeretem manipulálni. Hiszem, az objektív képkivágása megtalálja a harmadik dimenziót, mely csak a fotók síkján túl lelhető fel.
Amikor sikerül megláttatnom a pillanat mélységeit, megnyugszom, mert tudom, jól sáfárkodtam képességeimmel.